A „kémiai ujjlenyomat-vizsgálatként” is emlegetett módszer valós megoldást jelenthet a környezeti szénhidrogén-szennyeződések felderítésére – derült ki a Laboratorium.hu tudományos portálon megjelent írásból.

Nem csak a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása, hanem a nyersolaj és finomított termékeinek tárolása, szállítása során fellépő hanyagság, illetve a balesetek is komoly környezetszennyezést okozhatnak (például föld alatti tartályok, vezetékek repedése, felszámolt telephelyek után visszamaradó szennyezések esetében).

Számos esetben a szennyező anyag forrása ismeretlen, így a felelősség megállapítása, a kármentesítési eljárások sokszor rendkívül magas költségeinek a felelősökkel történt elszámoltatása sem lehetséges. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kémiai Intézete és a független laboratóriumokat működtető WESSLING Hungary Kft. által létrehozott Elválasztástechnikai Kutató és Oktató Laboratóriumban (EKOL) 2012 óta foglalkoznak a szénhidrogén-szennyezések analitikájában máig megoldatlan problémák megfejtésével.

A közel négy éves kutatómunka végére egy olyan analitikai és statisztikai módszerekből álló vizsgálati szisztéma jött létre, amely alkalmas az ismeretlen eredetű szennyezések karakterizálására, a tavalyi három nagyobb szénhidrogén-szennyezéses projekt sikeres teljesítése pedig arra bizonyíték, hogy az elért eredmények és a kidolgozott módszerek a laboratóriumi kísérleteken túlmutató valós környezetanalitikai problémák megoldására is alkalmasak.

A módszer lényege, hogy a szennyezett környezeti mintákat összehasonlítják egymással, illetve a potenciális forrásokból vett mintákkal. Ezt a tényfeltáró analitikát kémiai „ujjlenyomat-vizsgálatként” is emlegetik. A kémiai ujjlenyomat-vizsgálatok komoly kihívást jelentenek még a képzett analitikusok számára is, hiszen rendkívül komplex anyagokról van szó: a szennyezőket akár több ezer komponens keveréke is alkothatja, és sok esetben kémiailag nagyon hasonlóak egymáshoz.

Novák Márton, az EKOL kutatója szerint további problémát jelent, hogy a szénhidrogének a környezetbe kerülve számos hatásnak vannak kitéve, amelyek drasztikus változást okoznak azok összetételében. Ezen hatásokat összefoglaló néven környezeti degradációs folyamatoknak hívjuk. A szennyezések eredetét és a kibocsátás időpontját ezért elsősorban a környezeti degradációnak igen ellenálló vegyületcsoportok (ún. biomarker vegyületek és policiklusos aromás szénhidrogének alkilezett származékai) mennyiségi arányainak meghatározásával próbálják meg kideríteni.

„Minél részletesebb, „életszerűbb” modelleket dolgozunk ki, annál jobb közelítést adhatunk. A modellkísérletek lényege, hogy kontrollált körülmények között előállított „degradált” szénhidrogének vizsgálatával összefüggéseket állapíthatunk meg a kémiai ujjlenyomat minősége és a degradáltság foka illetve az eltelt idő között – mondta el a laboratorium.hu-nak Novák Márton.

Az ELTE fiatal kutatóinak módszerével hamarosan, talán néhány éven belül valóban meg tudjuk majd mondani, honnan is jön az a bizonyos olajfolt!