VII. bejegyzés: JÖVŐKÉP

A magyar blogszféra feltérképezése során rengeteg olyan oldallal találkoztam, melyek már jó ideje inaktívak voltak, de az élő oldalak többségénél sem beszélhetünk túl nagy aktivitásról. Paszternák András tapasztalatai szerint a tudományos téren létrejövő blogok úgy 10-15%-a marad fenn hosszútávon, mely alatt 4-5 évet ért. „Úgy veszem észre, azok az oldalak képesek a leginkább életben maradni, melyeket valamilyen közösség, mint például egyetemi tanszékek dolgozói vagy kutatói csoportok írnak. Az ilyen közösségekben mindig vannak fiatalok, akik motiváltak és besegítenek az írásba, esetleg később átveszik a „munkát”. Sok blogger egyetemistaként kezd bele az írásba, azonban miután lediplomáznak, és munkába állnak, többé nincs idejük, energiájuk az oldal ápolására.” – mondja a magyar tudományos blogokat összefogó oldal megalapítója, aki már jó pár éve nyomon követi a tudománnyal foglalkozó naplók keletkezését és születését.

A kérdőív több kérdése is firtatta a magyar tudományos blogok jelenlegi és jövőbeli helyzetét, ahogyan azt az írók látják. Varga Máté, a Critical Biomass alapítója szerint a tudományos blogszféra amennyire ígéretesen indult annak idején, úgy halt el később. Véleménye szerint a régen aktív és ismert oldalak „eltűnésének” fő oka az időhiány. A legtöbben szabadidejükből lecsípve tudnak ilyesmivel foglalkozni, amiért viszont pénz sose jár. „Ha létrejönne valamilyen új motiváló erő – és erre vannak próbálkozások – ahol akár anyagilag, akár szakmailag elismerve a blogolással töltött időt, a különböző hírportálok, egyetemek, vagy az Akadémia honorálná ezt a munkát. Szerintem egy ilyen kezdeményezéssel egy új blogolási reneszánsznak lehetnénk tanúi. ”– magyarázza Varga Máté. A kutató szerint 3-5 éves időtartamban gondolkozva a blogok fontos információforrások maradhatnak, de hosszabb távra nehéz jósolni, nem tudni ugyanis, hogy a jövő technológiái milyen ismeretterjesztési formáknak kedveznek majd.

A blogok jövőjét illetően megosztóak voltak a vélemények. A többség egyetért abban, hogy a műfaj fontos szerepet tölthetne be az ismeretterjesztésben, ugyanakkor jelenleg nincs elegendő működőképes tudománnyal foglalkozó napló. Molnár László, a Cydonia blog írója szerint a műfaj továbbra is fontos részét képezi majd az ismeretterjesztésnek, a kérdés az, hogy az oldalak hogyan tudnak maguknak olvasótábort szerezni, a meglévő közösséget megtartani, illetve lehetőség szerint növelni azt. Zsíros László Róbert szerint a hangsúly nem a blogokon, a tudományos kommunikáció megtervezésén van. Ennek része, hogy megvizsgáljuk, kit akarunk elérni, velük mik a céljaink és a kitűzött célokra tudunk-e tervezni. „Ha egy adott csoporttal kapcsolatos cél eléréséhez a blog formátum a leghatékonyabb, akkor jelentős szerepe van. Ha tehát hangsúlyt fektetünk a tervezésre, akkor fontos szerepük lehet. Ha csak megyünk bele a világba, akkor nem. Pont.”– zárja gondolatait Zsíros László.

Szávoszt-Vass Dánielnek és Jakab Lászlónak, akik a Pangea kapcsán dolgoznak együtt, egybehangzó véleményük van a jelennel és jövővel kapcsolatban. Szerintük a műfaj (tudományos téren) lemenőben van. Egyre kevesebben írnak blogot, sokkal könnyebb és gyorsabb a Facebookot használni, ide ugyanis elegendő egy pár soros bejegyzést és egy linket kirakni. „Régen rengeteg blog volt, amit rendszeresen olvastam, mára ezek többsége „eltűnt”, viszont helyettük nem jöttek újabbak.” – emlékszik vissza Dániel. A blogolás terén gondnak látja, hogy az emberek egyre kevésbé foglalkoznak olyan dolgokkal, ami nem hoz pénzt nekik, így véleménye szerint nem jut majd jelentős szerep a műfajnak a jövőben.

A bloggerek eltérő problémákat és jövőképeket vázoltak fel, melyekből nehéz megjósolni, kinek is lesz igaza. Sokszor nagy jelentőséget, jövőt jósolunk egy-egy új eszköznek, alkalmazásnak, mely végül nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Persze ennek éppen az ellenkezője is előfordulhat. Hogy a blog, mint a tudományos ismeretterjesztés egyik felülete melyik úton halad majd hazánkban, egyelőre megjósolhatatlan.

A “Hét posztban a tudományos blogokról” margójára: Tavasszal keresett meg az ELTE végzős hallgatója, hogy szakdolgozatát a természettudományos blogokról készíti. Mellékelt egy elég hosszú kérdőívet is. Szorgalmasan igyekezetem megválaszolni kérdéseit, de egy ponton feladtam. Javasoltam, inkább üljünk le beszélgetni. Találkozásunk után pár hónappal jött egy levél, melyben Emese jelezte, elkészült a művel. Már majdnem el is felejtettem az egészet, amikor az ősz folyamán a neten böngészve az egyetem elektronikus könyvtárában ráakadtam az említett dolgozatra. Alig kellett beleolvasnom, már tudtam, ezt a munkát szélesebb körben is meg kéne ismertetni az internetezőkkel. Ezúton mondok köszönetet Tuczai Emesének, hogy hétről hétre megosztotta kutatásainak eredményeit a Kut@tók a Neten olvasóival. Köszönjük és sok sikert kívánunk tudománykommunikátori munkádhoz!

Dr. Paszternák András, szervező és a Kut@tók a Neten olvasói

Tuczai Emese bevezető gondolatai, a sorozat további bejegyzései az alábbi linken érhetők el

TE-contact

Reklámok

4 thoughts on “VII. bejegyzés: JÖVŐKÉP

  1. Mint az előző poszthoz írt véleményemben utaltam rá, én abban látom a valódi problémát, hogy jelenleg nem igazán van olyan közeg, melynek segítségével a blogok szélesebb körben eljuthatnának a pontenciális olvasóikhoz (nem feltétlenül csak a tudományos blogok). Számomra ugyanis az is igen fontos szempont, hogy ne dolgozzak feleslegesen – bármennyire is szeretem csinálni. Egy cikk megírása az összes utánajárással, lektoráltatással stb. együtt sokszor több napot, esetleg hetet vesz igénybe (természetesen a szabadidőmből), és ha utána kb. 20-30-an nézik csak meg, akkor teljesen felesleges volt egyáltalán nekiállni. Csala Dénes hozzászólására is reagálva egyben, a Facebook valóban arra alkalmas, hogy a „netcelebek” még nagyobb követőtábort szerezzenek maguknak – na de épp ez a gond, hogy szintén csak azoknak kedvez, akik amúgy is népszerűek, ismertek, minden mást „elkaszál”. Az egyetlen megoldást egy kifejezetten blogok/weboldalak terjesztésére specializálódott közösségi médiában látnám, amely nem akarná a felhasználói helyett eldönteni, hogy őket mi érdekli. (Pl. a Google+ talán alkalmas lenne rá, mert ott semmilyen korlátozás nincs tudtommal; csak sajnos kevesen használják.)

    • Kedves Zoltán, és Kutatók a neten.

      van egy elefánt a szobában, amit a modern blogolással kapcsolatosan szarvashiba lenne figyelmen kívül hagyni: a látogatások forrását. Ahogy Zolátn írja, nagyon változatos, hogy egyes blogk honnan kapják a látogatóikat. Van, hogy a Google dominál, máshol a Facebook. Persze ez nagyon függ a látogatók demográfiájától. Azonban véleményem szerint (bár ez jelenleg csak pusztulátum, nincsen róla kézzelfogható bizonyíték) a közösségi médiás promo esetén van egy “kritikus követői szám” ami fölött elveszlődnek a posztok iránt igazán érdeklődők. Ezt talán semmi sem foglalhatja jobban össze, mint a világ egyik legismertebb oktatási videobloggere, Derek Muller, aki a Veritasium Youtube-csatornát müködteti (https://www.youtube.com/watch?v=oVfHeWTKjag). A túl sok követő eetén elveszlődnek az igazi érdeklődök az érdeklődők között, mivel a Facebook véges számú követőnek juttatja el a bejegyzést. Ezért sok videoblogger visszatért a “hagyományos” levelezőlistás módszerhez. Ez idővel még rosszab lesz, hiszen a Facebook algoritmusa folyamatosan maximalizáni a “user engagement”-et, de úgy, hogy közben a Facebook-on maradjál és ne kattints félre. Ez azt jelenti, hogy nagyobb arányban fogja a posztot azoknak az embereknek mutatni, akik nagy eséllyel csak lájkolnak, de valójában nem klikkelnek rá (!) – ezek a “zombi”-felhasználók.

      Az én blogom tapasztalatai alapján azt tudom javasolni a közösségi médiában promozóknak, hogy ne (!) készítsenek követői oldalt. A személyes megosztások csak a barátokhoz jutnak el és után a baráti hálün keresztül terjedés sokkal nagyobb klikkszámot és ezután arányában nagyobb valós olvasást jelent, mint a Facebook-oldal követés alapján. Ha a blog már kinőtte magát az egy hopp-on túli kapcsolati háló méreteinél (több tízezer követő), akkor talán a legjobb út egy nagoybb portál rávétele, hogy linkeljen a direkt bejegyzéshez a saját Facebook oldalán (ami persze nehéz).

      De természetesen ez nem csak a Facebook esetén igaz, hanem a Google vagy WordPress esetén is. A Google követi, hogy egy blogon megjelenő hirdetéseknek menniy a “click-thorugh-rate”-je azaz a látogatók hány százaléka kattni az ott megjelenő hirdetésekre. Nekik az az érdekük, hogy a felhasználó minél kevesebb az oldalon eltöltött idő után klikkeljen a hirdetésre, amiből a Google megél. Ez azt jelenti, hogy a cookie-k alapján rangsorolt eresésben a Google azoknak a felhasználóknak fogja magasabban mutatni a blogunk bejegyzését akik nagyobb eséllye kattintanak hamar félre. A bloggernek ez az eset sem jó…

      A fentiek talán egy kicsit sci-finek hangzanak, de az utóbbi évek big data bummja egyáltalán de helyezi ezeket az opciókat elérhetetlen magaslatokra (https://www.cs.uic.edu/~zchen/papers/KDD2014-Zhiyuan(Brett)Chen.pdf, https://research.facebook.com/publications/217668328357034/graph-cluster-randomization-network-exposure-to-multiple-universes/) és ezek persze csak a publikus doménben lelhető eredmények.

      • „Azonban véleményem szerint (bár ez jelenleg csak pusztulátum, nincsen róla kézzelfogható bizonyíték) a közösségi médiás promo esetén van egy “kritikus követői szám” ami fölött elveszlődnek a posztok iránt igazán érdeklődők.”

        Igen, pontosan ezt tapasztalom én is. Amíg csak pár száz követőm volt, addig sokkal több volt a kattintás is, mint most. (A belinkelt videó nagyon tanulságos, régebben már láttam, de érdemes volt újra megnézni.)

  2. Kedves Zoltán, és Kutatók a neten.

    van egy elefánt a szobában, amit a modern blogolással kapcsolatosan szarvashiba lenne figyelmen kívül hagyni: a látogatások forrását. Ahogy Zolátn írja, nagyon változatos, hogy egyes blogk honnan kapják a látogatóikat. Van, hogy a Google dominál, máshol a Facebook. Persze ez nagyon függ a látogatók demográfiájától. Azonban véleményem szerint (bár ez jelenleg csak pusztulátum, nincsen róla kézzelfogható bizonyíték) a közösségi médiás promo esetén van egy “kritikus követői szám” ami fölött elveszlődnek a posztok iránt igazán érdeklődők. Ezt talán semmi sem foglalhatja jobban össze, mint a világ egyik legismertebb oktatási videobloggere, Derek Muller, aki a Veritasium Youtube-csatornát müködteti (https://www.youtube.com/watch?v=oVfHeWTKjag). A túl sok követő eetén elveszlődnek az igazi érdeklődök az érdeklődők között, mivel a Facebook véges számú követőnek juttatja el a bejegyzést. Ezért sok videoblogger visszatért a “hagyományos” levelezőlistás módszerhez. Ez idővel még rosszab lesz, hiszen a Facebook algoritmusa folyamatosan maximalizáni a “user engagement”-et, de úgy, hogy közben a Facebook-on maradjál és ne kattints félre. Ez azt jelenti, hogy nagyobb arányban fogja a posztot azoknak az embereknek mutatni, akik nagy eséllyel csak lájkolnak, de valójában nem klikkelnek rá (!) – ezek a “zombi”-felhasználók.

    Az én blogom tapasztalatai alapján azt tudom javasolni a közösségi médiában promozóknak, hogy ne (!) készítsenek követői oldalt. A személyes megosztások csak a barátokhoz jutnak el és után a baráti hálün keresztül terjedés sokkal nagyobb klikkszámot és ezután arányában nagyobb valós olvasást jelent, mint a Facebook-oldal követés alapján. Ha a blog már kinőtte magát az egy hopp-on túli kapcsolati háló méreteinél (több tízezer követő), akkor talán a legjobb út egy nagoybb portál rávétele, hogy linkeljen a direkt bejegyzéshez a saját Facebook oldalán (ami persze nehéz).

    De természetesen ez nem csak a Facebook esetén igaz, hanem a Google vagy WordPress esetén is. A Google követi, hogy egy blogon megjelenő hirdetéseknek menniy a “click-thorugh-rate”-je azaz a látogatók hány százaléka kattni az ott megjelenő hirdetésekre. Nekik az az érdekük, hogy a felhasználó minél kevesebb az oldalon eltöltött idő után klikkeljen a hirdetésre, amiből a Google megél. Ez azt jelenti, hogy a cookie-k alapján rangsorolt eresésben a Google azoknak a felhasználóknak fogja magasabban mutatni a blogunk bejegyzését akik nagyobb eséllye kattintanak hamar félre. A bloggernek ez az eset sem jó…

    A fentiek talán egy kicsit sci-finek hangzanak, de az utóbbi évek big data bummja egyáltalán de helyezi ezeket az opciókat elérhetetlen magaslatokra (https://www.cs.uic.edu/~zchen/papers/KDD2014-Zhiyuan(Brett)Chen.pdf, https://research.facebook.com/publications/217668328357034/graph-cluster-randomization-network-exposure-to-multiple-universes/) és ezek persze csak a publikus doménben lelhető eredmények.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s